Talking to the moon (Jackheon ff.) - 3. Fejezet

 Jackson

Nagyot szusszantva, szememet dörzsölve fordultam hátamra, majd a párnám alatt tartott telefonom halásztam elő, az idő megállapítása céljából. Tíz órát mutatott, ideje felkelnem a puha takaróm fogságából.

Előkerestem az aznapi ruháim, majd a fürdőbe vezetett első utam. A kellemes meleg víz jó hatással volt kómás elmémre, mintha minden fáradságom leperegne rólam, mint a vízcseppek a testemről, egyenesen a lefolyóba.

A tegnap éjjel még mindig zavaros számomra, egyszerre volt félelmetes, és varázslatos.

A farkasok elől való rohanás nem tartozott a kedvenc sportjaim közé, de a megmentőm érkezése maga volt a csoda.

Az kérdés, hogy mit keresett ő is az erdőben, de neki köszönhetem az életem.

Csodaszép kék szemeire gondolva görcsbe rándult a gyomrom, magam se értve, miért vált ki ilyet belőlem.

A zuhany alól kilépve megtörölköztem, majd felöltöztem. A konyhában készítettem pár szendvicset, amiket tányérra raktam, s zárkóztam vissza a szobámba.

Nem foglalkoztam azzal, hogy anyám hol lehet, már biztosan a munkahelyén van.

Bekapcsoltam a laptopom, mivel az erdőről kell egy kis információ.

Haraptam a reggelimből egy jókora darabot, majd a keresésre szenteltem minden figyelmem. Nem kellett sokat keresgélnem, hamar megtaláltam, amit kerestem.

Nagyot nyeltem az olvasottak hatására. Egy olyan erdőbe keveredtem, ahol pár hónapja szétcincáltak egy embert.

A szerencsén múlott, hogy nem végeztem hasonlóképpen, mégsem bántam meg, amiért oda merészkedtem, találkoztam vele. Az egész lénye azt sugározta, hogy bízhatok benne, hogy rá volt szükségem.

A meztelensége okozott nagy sokkot, miért mászkált pucéron? Még a kedvenc pulcsimat is képes voltam odaadni egy idegennek.

Unottan nézegettem az oldalon a cikket, ami részletezte a farkas támadást, amíg fel nem keltette az érdeklődésem egy kulcsmondat. Telihold volt, akár tegnap este.

Farkasemberek nem léteznek, csak a filmekben, nem járkálnak Jacobok az erdőben, az csak kitaláció.

A cikk végén a hozzászólók többsége viccként fogja fel a helyzetet, de ez egy ember életébe került.

Bezártam az ablakot, és videohívást indítottam legjobb barátommal, nemrég lett elérhető, így van kivel megbeszélni a történteket.

– Szia, Jacks – mosolygott rám a képernyőn keresztül.

– Szia, Henry – viszonoztam gesztusát.

– Mesélj milyen ott lenni?  Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? – kíváncsiskodott.

– Nem akarok itt élni. Anyámmal már a kipakolás közben összekaptunk – szomorodtam el.

– Jacks, mondtam, hogy légy férfi, és ne hisztizz – dorgált meg, mintha az apám lenne.

– Azt mondod hisztis vagyok?  Kösz, jól esett – mondtam ironikusan.

– Csak az igazat állítom, nem hazudnék neked. Min vesztetek össze? – tért a lényegre.

– Elolvasta a beszélgetésünket, és számon kért, hogy miért nem akarok vele élni, vitáztunk, majd leléptem – vázoltam fel az eseményeket nagy vonalakban.

– Mégis hová mentél? Nem ismered a járást Koreában – akadt ki.

– Az udvarunk egy kibaszott erdőbe vezet, és ott kötöttem ki – rántottam meg vállam.

– Te nem vagy normális. Mit csináltál volna, ha valami megtámad?

– Éppenséggel... – vakartam tarkóm kínomban.

– Jacks, ugye nem? – nézett rám aggódva.

– A sötétben farkasok üldöztek, de egy srác a segítségemre sietett – a hallottaktól ledöbbent barátom.

– Ki olyan hülye, hogy éjszaka az erdőben kóborol?  Mindig tudtam, hogy idióta vagy, de a másik srác mit keresett ott? – szidott le.

– Nem tudom, de nélküle már nem beszélhetnénk, maximum visszajövök kísérteni téged – kacagtam el magam.

– Nagyon vicces vagy, gondolom majd betojtál a félelemtől – húzta ő is mosolyra száját.

– A megdöbbentő rész még most jön. A fiú meztelen volt, és kézen fogva kísért haza.  – Szegényt ugyanúgy lesokkolta, mint engem.

– Mit szívtál? Én is kérek belőle.

– Komolyan beszélek. Megrögzötten bámult engem, a hideg ellenére szinte égetett a szorítása, és hallgattak rá a farkasok. – Én sem hinnék magamnak, az a legnagyobb poén.

– A következő gondolatod az lesz, hogy léteznek vámpírok és vérfarkasok? Túl sok fantasyt olvasol. Vagy írónak állsz? – Látom rajta, hogy bolondnak néz.

– Barom, miért találnék ki ilyet, csak különös jelenség volt, a keresztnevén kívül nem tudok róla semmit.

– Ne menj az erdőbe, nem biztos, hogy mindig ilyen szerencséd lesz. – Igaza van, de a kíváncsiság hajt, lehet, újra összefutunk. Miért akarok én találkozni vele, ez őrültség.

– Tudom, de...

– Nincs de, Jackson. Ha farkasok lakják, te leszel a vacsi. Ígérd meg, hogy nem leszel ostoba, és hallgatsz rám.

– Ígérem – forgattam meg szemem.

– Csak higgyem is el, nem akarok a temetésedre menni,  ha egyáltalán marad belőled valami – sóhajtott fel.

– Már ismersz, mint a saját tenyeredet, ne aggódj annyit, ráncos lesz a baba pofid – cukkoltam.

– Ha át tudnék nyúlni a monitoron, nyakon vernélek, marha – vált dühössé. Mindig is utálta, ha a kisfiús arcával viccelődtem.

– Te így is szeretsz, valld be – dobtam felé egy puszit.

– Fúj, inkább lépek, még bebuzulok – intett, majd bontotta a videohívást.

Mosolyogva kapcsoltam ki gépem, majd kaptam fel cipőm. Muszáj újra az erdőben lennem, barátom óvása ellenére. Vonz magához, akár a mágnes.

Az erdő csak egy kifogás, a gyönyörű kék szempár az igazi indok. Jacks, nem vagy meleg, akkor mi történik veled?

A fák lombját fújja a kellemes szellő, vele együtt hajam se kíméli. Vigyázva lépkedtem, nehogy a fák gyökerében felessek, mint tegnap este.

Egy árva lélek sem járt erre a farkastámadások miatt.

Egy reccsenésre felkaptam fejem, és félve körbe néztem, mi adhatta ki ezt a hangot. Egy nyúl ugrott ki egy bokorból, szívbajt hozva rám.

– Ne ijesztgess tapsi, mert bográcsba kerülsz – fenyegettem az apró jószágot.

Nem tudom merre jártam tegnap a sötétnek köszönhetően, de így nappal igazán barátságosnak hat, még ha tudom is, itt vérengző fenevadak rejtőznek.

Az adrenalin pezseg a véremben, magam sem értem, mitől lettem ennyire meggondolatlan és vakmerő.

Mindig is lázadó voltam, de iskolai bunyókon kívül nem csináltam komolyabbat, persze anyám kinézte belőlem, ahogy az összes tanár és diák.

Az életem kockáztatom már másodjára, amióta Koreába jöttem, pontosabban tegnap óta.

Henry kinyír, ha megtudja, hogy megszegtem a parancsát, készíthetem az ásót.

Egy tisztásra érkeztem, ami tele volt csodaszép pipacsokkal, gyermekláncfű társaságában, amik hullajtják ejtőernyőhöz hasonlítható magjaikat.

Letéptem közülük egy szálat, és fújtam szét a magokat, hogy később új életet kezdjenek, mielőtt beköszönt a tél.

Még egy hét van az augusztusból, már számolhatok vissza, mikor kezdem az évet az új iskolámban. A koreaim még nem az igazi, egy hetem van tökéletesíteni.

Egyet gondolva telepedtem le a füvön, kezeimet fejem alá téve. Szép időnk van, ráérek visszasétálni, itt legalább nyugton vagyok. Szabadnak érzem magam, mint még soha.

Jooheon vajon merre jár? Talán ő is ide jött, ezért talált rám? Éjszaka mit keresett volna itt? Hmm, lehet a csillagokat, a teliholdat tanulmányozta.

Az idővel nem törődtem, körülbelül ha egy órát feküdhettem a fűben, már az álmok határán jártam.

Olyan érzésem van, mintha figyelnének, de körbe pillantva nem látok semmit, csak növényeket. Paranoiás lennék?

Ideje tovább állnom, annak ellenére, hogy elkényelmesedtem a földön.Még biztosan visszajövök erre a helyre, még ha veszélybe is sodorhatom magam.

Az érzés nem akar szűnni, hátra-hátra pillantok, nem-e egy állat, vagy akár egy vadász követ.

Úgy érzem magam, mint Piroska, amikor siet a nagyihoz az erdőn keresztül. Na jó,  ez rossz vicc volt, nem öltözik itt be semmilyen farkas nagymamának, de attól simán válhatok áldozattá.

Tetszett az erdő, de mégis hiányzik egy fontos dolog, ami még jobbá tenné ezt az élményt.

A szőke fiú, akit ki szeretnék kérdezni, mit csinált pont akkor az erdőben meztelenül, mikor szükségem volt a segítségére.

Talán a barátnőjével hancúrozott, mikor hallotta a fenevadakat, és a loholásom, amivel félbeszakítottam a dolgot. Hülyeség, ki csinálná a szabadban, bár aki pucéron jár erre, lehet arra is képes.

Kiérve a fák rejtekéből megláttam anyám autóját a kocsibejárón. Egy kínos beszélgetés következik, amit legszívesebben átugornék, ha tudnám irányítani az időt.

A nappaliban beszélgetett egy magas, harmincas éveiben járó, göndör hajú férfival.

– Szia kicsim. Hadd mutassam be neked az egyik új munkatársam. Ő itt Dr. Park – mosolygott anyám, mintha a veszekedésünk meg sem történt volna. Mindig is ezt tette, összevesztünk, majd bocsánatot sem kérve terelte a témát, amit én nem róttam fel neki, így legalább nem bántottuk egymást egy darabig.

– Jó napot,  Jackson vagyok, de gondolom, tudja – tartottam felé unottan kezem. Anyám még egyetlen egy munkatársát sem mutatta be nekem.

– Igen, Sophia mesélt rólad. Kérlek, tegezz, még nem vagyok olyan idős. Hívj nyugodtan Chanyeolnak – ráztunk kezet.

– Rendben, de ha megbocsátasz, én felmentem a szobámba, még ki kell pakolnom – kerestem kifogást, ő csak mosolyogva engedett utamra. Ha nem lenne köze anyámhoz, és a munkájához, még szimpatikus is lenne.

Még a lépcsőről hallom, ahogy anyámat kérdezi, miért füves a hátam, és akkor esett le, hogy erről elfeledkeztem. Ügyes vagy Jackson Wang, értesz a beégéshez.

Amint felértem lecseréltem a pólóm, majd a táskámból előhalásztam a nyelvkönyvem, hogy megtanuljak pár új kifejezést.

Mennyivel könnyebb lenne, ha Amerikában élnénk, angolul folyékonyan beszélek, de nem, nekünk Korea kellett költöznünk.

A gyomrom jelezte, hogy majd ki lyukad, ezért a konyhába muszáj lenéznem, remélem már eltűntek valamerre az idősebbek.

Sajnos még beszélgettek, annyira belemerültek a társalgásba, hogy észre sem vettek, amíg végig sétáltam a nappalin egyenesen a hűtőig. Chanyeol mély hangja töltötte be az egész földszintet.

– Nem gondolod, hogy szólni kellene neki? – hallom Chan kérdését, még szerencse, hogy nyitva hagytam az ajtót.

– Mégis hogy mondjam el, megbolondultál? – szólalt fel anyám kicsit ingerültebben.

– Veszélyes az erdő, te is tudod. Most is onnan jött, még baja esik. Emlékezz, mi történt mielőtt itt hagytál minket! – Miről beszél? Nem értem, anyám már korábban is járt itt? Régebbről ismerik egymást?

– Emlékszem, hogy felejthetném el? Az mind az én hibám volt, örökké emészteni fog – csuklott el anyám hangja.

– Még gyerek voltam, de tudom, hogy nem te tehetsz róla. Ez a mi sorsunk, a végsőkig harcolunk egymásért.

Sors, végsőkig harcolás, túl sok a homály.

Mit titkolnak előlem?

Mew x Gulf - Perzselő tekintet II. (+18)

Az ajtó hangos csapódása törte meg a társasház csendjét, ezzel jelezve, hogy a 7. számú lakás tulajdonosa hazaérkezett.

Nem volt egy ajtócsapkodós fajta, Mew nyugodt embernek tartotta magát, de mostani társasága teljesen elvette a józan eszét.

Még csak épphogy beléptek a lakásba, de ma esti partnere már a falnak volt préselve, s csak falta méz édes ajkait.

Nem gondolta, hogy a fiú ilyen kezes lesz, azt várta, hogy ellenkezni fog, de tévedett. Az alkoholnak tudta be a dolgot, hisz jó pár pohárral legurított a fiú a beszélgetésük alatt.

Mewnak imponált Gulf szégyenlős, zavart viselkedése, aki alig mert a szemébe nézni, de a részeg, kicsit akaratosabb énje csak parázs volt a tűzre.

Gulf görcsösen szorongatta Mew hátán az izmokat, közben próbálta követni a kissé vad csókot.

Nem volt sok tapasztalata, hisz még soha nem volt párja, és nem volt az egy éjszakás kalandok híve. Most mégis belement egybe, bár a dobostól többen reménykedett.

Mew aranyosnak találta az esetlen viszonzást, de ez tette izgalmassá csókcsatájukat. Az idősebb jobban szerette, ha nála tapasztalatlanabb a szexpartnere, sok új dolgot taníthat az ártatlan Gulfnak.

Sütött a fiúról, hogy még egyetlen szexuális élménye sem volt, de ez így volt jól, Mew csak még jobban vágyott a formás fenekére.

Elválva a fiútól csókolt bele nyakhajlatába apró sóhajt kiváltva belőle, kicsit megszívva a területet. Gulf felvezette ujjait Mew hajához, amelybe már hetek óta bele akart túrni. Tetszett neki a helyzet, el sem hitte, hogy ez valóban megtörténhet.

Mew egyet gondolva az ölébe kapva a fiút indult el a hálószobájába, mégsem a bejárati ajtó mellett kellene megdugnia mai látogatóját. Gulf a cipelője ajkaira mart, ahogy átvetette karjait Mew nyakán, ezzel megnehezítve a hálószobába jutást.

A hálószoba középpontjában egy óriási franciaágy állt, amelyre ráhajította a kisebbet a ház ura, és vadállat módjára vetette rá magát. Mew szinte letépte a fiú mellkasát takaró fehér inget, így végre láthatja kidolgozott felsőtestét. Nem voltak kockai, de nem is volt nádszál, tökéletes volt.

Miután Mew kigyönyörködte magát újra Gulf nyakát vette célba, mely csak úgy hívogatta.

Gulf nem tudta mi tévő legyen, így csak tehetetlenül nyöszörgött Mew alatt, ujjait a másik tincsei közé vezetve.

A barna hajú lejjebb tévedve csókolt az egyik keményedő mellbimbóra, majd ízlelőszervével kóstolta az érzékeny bimbót, amely egy elégedett nyögést eredményezett.

Mew csak mosolyogni tudott, ahogy a fiú élvezettel teli arcát figyelte, és arra gondolt, hogyan fog rá feltekinteni, ha már tövig elmerült benne.

Ujjaival végig simított Gulf lapos hasán, majd folytatta útját egészen be a nadrágjába. Gulf az érintésre megremegett, és felgyorsult a lélegzete, pedig még a boxer elválasztotta Mew nagy tenyerétől. Még soha senki nem érintette ott saját magán kívül.

Őszinte reakciók voltak, amelyek csak jobban felhúzták Mew-t. Kezét elhúzta Gulf nemesebbik részétől, hogy ő is megszabadulhasson pólójától.

Gulf bódultan bámulta a felette tornyosuló izmos felsőtestét, és bátorkodva simított Mew kőkemény mellkasára. Elégedett volt a látvánnyal, még többet is kapott, mint ahogy képzelte.

– Annyira édes vagy Nong'Gulf – suttogta a fülébe a kisebbnek, aki ettől megborzongott.

Mew megszabadította szűk farmerjétől, így már csak egy alsóban feküdt a mindene ágyában. Az egyre keményedő férfiassága már többért könyörgött a fekete textil alatt, de a maradék józan esze félt a folytatástól.

Ahogy a szerelme magáról is lekapta a zavaró ruhadarabokat elbizonytalanodott.

Igen, Gulf szerelmes volt Mewba, hiába tudott róla keveset. Az alkoholtól megszédült, de még a döntéshozatalban nem akadályozta, még tudott józanon gondolkodni. Ő akarta az idősebbet, mindennél jobban, de a mai este után mindennek vége, nincs több bárba járás, nincs több lopott pillantás, mert holnap reggel összetörik a szíve kicsike darabokra.

Mew az utolsó anyaghoz nyúlt, ami takarta előle Gulf ékességét, de mielőtt levehette volna, Gulf megállította.

– P' én félek... – vallotta be a tapasztalatlan fiatal. Tudta, hogy az első alkalom fájdalmas lesz, de reménykedett, hogy Mew vigyázni fog rá.

– Nem kell félned, P' nem akar neked fájdalmat okozni – hintett egy pihe könnyű puszit Gulf szájára.

Gulf eme kijelentésre megnyugodott, az ő kedves P’-je nem fogja bántani, hanem a lehető legtöbb élvezetet nyújtja majd a számára.

Mew óvatosan lehúzta az alsónadrágot, így végre teljesen meztelenül feküdt az ágyneműje között az áldozata. Meseszép volt a hófehér takaró, és a karamell színű bőr kontrasztja, a fiú maga volt a megtestesült szépség. Mew-t nem az alkohol részegítette meg, hanem az elé táruló gyönyörű teremtés.

Gulf elfordította fejét a perzselő tekintet elől, amely minden porcikáját égette. Még soha nem érezte magát ennyire zavarban, a pulzusa az egekbe repült.

– Micsoda szépség került a birtokomba. Ma az enyém leszel – sóhajtott fel az elhangzottakra Gulf. Az övé akart lenni, nem csak egy éjszakára.

Mew Gulf füle mögé csókolt, majd lejjebb haladva ízlelte, ahol csak érte, egészen ágyékáig. Nemességére markolt, majd ütemesen kezdte rajta mozgatni markát, amelyre egy öblös nyögés volt a válasz, de nem állt meg ennyinél.

Ajkai közé véve kényeztette az izgalomtól ágaskodó péniszt, közben fel-fel pillantva a nyögdécselő fiúra, kinek arcáról csak úgy sugárzott az élvezet. Mew végig nyalt egész hosszán, makkjára egy csókot lehelve, majd újra elnyelte a kívánatos tagot. Feje ütemesen mozgott, nyelvét bevetve a játékába. Gulf szemöldökét ráncolva élvezte a törődést.

Mew abba hagyta eddigi tevékenységét, mire Gulf fájdalmasan nyüszített egyet.

Az izmosabb férfi két ujját ajkai közé vette, majd alaposan benyálazta őket, amit Gulf ámulva nézett. Nagyot nyelt a látványra, tudta, hogy azok az ujjak nemsokára hová kerülnek.

– Most próbálj lazítani – utasította a fiút, és abban a pillanatban elmerítette első ujját Gulfban. Fájdalmasan szisszent fel a sötétebb bőrű férfi próbálva teljesíteni Mew kérését, ami nehezebb volt, mint gondolta.

– Fájh…

– Nemsokára jobb lesz, bízz bennem – mart az ajkaira figyelemelterelésként.

Gulf minden gondolatát az édes ajkak játéka töltötte meg, a fájdalom helyét szép lassan egy ismeretlen érzés vette át, ahogy Mew ujjazta.

Mew ujjának köszönhetően a csókba nyögött, jelezve a másiknak, mennyire jó munkát végez.

A második ujjat már nem viselte ilyen jól az elején, de ki kellett bírnia, hisz utána még nagyobb dolog kerül a helyére.

Mew elhajolva a csodás ajkaktól folytatta a munkáját. Ujjaival ollózni kezdett, közben Gulf farkán húzogatta a bőrt, hogy a fájdalmat elsöpörje a vágy.

A kettős élvezettől kéjes nyögés hagyta el Gulf torkát, amivel saját magát lepte meg. Kézfejét szája elé tette, ezzel tompítva kieresztett hangját.

Mew kihúzta ujjait, és párnája alól előhalászta a síkosítót. Nem volt véletlen, hogy ott találta a szükséges tubust, hisz ma mindenképpen abban bízott, hogy az ágyába csalja Gulf-ot.

Újra Gulf lábai közé telepedett, majd a tubus tartalmából nyomott a tenyerébe, amit szétkent magán, s Gulf bejáratához is jutatott belőle. Nem akarta, hogy bármi bántódása legyen a fiúnak.

Gulf viselkedése, az elejtett pár mondat, és a rettentő szűk bejárata mind arra utalt, hogy Mew lesz a szerencsés, aki elveszi a szüzességét. Az első alkalomnak tökéletesnek kell lennie.

– Készen állsz? – kérdezte a domináns fél, bár nem biztos, hogy meg tudna állni ennél a pontnál, ha Gulf arra kérné.

Gulf nagy levegőt vett, majd bólintott. Már nem állhat meg ennyinél, magában akarta érezni a dobost, érezni, ahogy lüktet benne a vágytól.

A lehető legóvatosabban merült el a fiúban, kinek arcán végig gurult egy rakoncátlan könnycsepp. Mew lecsókolta a fájdalom jeleit, majd egy gyengéd csókba invitálta a kisebbet. Nem mozdult, hagyta, hogy Gulf szokja a méretét.

– Mozoghatszh... – mozdította meg a csípőjét az alávetett.

Mew lassú ringással húzódott ki, majd nyomult be a szűk nyílásba, figyelve Gulf reakcióit, aki Mew izmos hátába eresztette körmeit, ami biztosan nyomot hagy rajta reggelre.

Mew gyorsított tempóján, próbálva elérni Gulf gyönyörközpontját, pár édes sóhaj reményében. Túl szűk, és forró volt, Mew az őrület határán állt, ahogy egyre mélyebbre hatolt a fiúban, aki már nem a rettentő kínoktól, hanem a kéjtől nyüszített alatta.

– Ah...mégh...P’... – lihegte a fiú kikelve magából. Többet akart, hogy az ájulásig szeresse Mew a testét.

A döfések száma már követhetetlen volt, a szobát betöltötte a két férfi hangja, és a lökések által elhangzó csapódások. Gulf farka szivárogni kezdett, előnedve kibuggyant, jelezve, hogy már nem sok van hátra a beteljesülésig. Bejárata pulzálva szorította Mew szerszámát.

– El fogok mennih... – sikkantotta. Mew értve a szóból ostromolta Gulf formás fenekét, többször is eltalálva prosztatáját.

Gulf egy óriási nyögés kíséretében élvezett a hasára, élete legjobb orgazmusát átélve. Mewnak se kellett sok, Gulf élvezkedve szorított tagjára, ezzel átlendítve őt is a gyönyör kapuján, majd fáradtan dőlt rá az alatta fekvőre.

– Csodálatos vagy – dicsérte a fiatalabbat, csókot hintve annak nyakára.

Mew kihúzódott a fiúból, majd egy zsebkendővel letörölte Gulf hasáról az élvezetét. Betakarta magukat a takaróval, s átölelte a vékony testet, mielőtt álomba zuhant volna.

– Köszönöm P', az álomnak tűnő éjszakát – mosolygott Gulf, pedig tisztában volt vele, hogy ennek az éjszakának nincs folytatása.

Még nem heverte ki az nemrég történteket, de mielőtt ő is álomba szenderülne, egy apró puszit nyomott Mew szájára.

♥♥♥

Reggel Gulf arra ébredt, hogy nem a saját, hanem Mew ágyában feküdt.

Az alkohol hatása ellenére minden egyes pillanat megmaradt az emlékezetében, amitől zavarba jött. Mégsem volt jókedve, hisz egyedül feküdt az ágynemű között, aminek Mew illata volt.

Sírhatnékja volt, egy idiótának érezte magát, pedig tudta, hogy ez lesz a vége. Keservesen felült az ágyban, és rájött, hogy így nem lesz kellemes a járás.

Az éjjeliszekrényre vándorolt a tekintette, amin egy cetlit fedezett fel. Felcsillant a szeme a papír fecni láttán, egy másodperc alatt kaparintotta a markába.

– "Zuhanyozz le nyugodtan, mielőtt elmész. A kulcsot hagyd a lábtörlő alatt. MEW." – olvasta csalódottan az üzenetet, és útjának indultak könnyei.

Beleszeretett egy rohadékba, és önként hagyta magát kihasználni.  

A fecnit az ágy szélére hajította, nem akarta látni azt a két semmit mondó mondatot. Nem szabadna egy férfi után sírnia, mégsem tud magán uralkodni.

Az ágyból kimászva kezdte meg keresni ruháit, a zuhany után minél hamarabb el akarja hagyni a lakást, nehogy összefusson kihasználójával.

Ahogy keresgélt a papír lehullott a lába elé, de furcsa mód betűk helyett számok is hevertek rajta. Gulf kíváncsian vette fel a földről.

– „Hívj, ha szükséged van P'-re.” – olvasta fel a telefonszám feletti kis szöveget. Gulf elmosolyodott azon, mennyire szerencsétlen, amiért nem fordította meg a kicsiny fecnit a kezében.

Gulf arcán a remény tükröződött, még van esélye magába bolondítania P'Mew-t.

Mew x Gulf - Perzselő tekintet I.

A bárszéken ülő férfi csillogó szemekkel dobolt ujjaival a pult tiszta felületén,  próbálva követni a dallam ritmusát. A zene magával ragadta, s egy olyan világba repítette, amelyről eddig fogalma sem volt, hogy létezik-e egyáltalán.

Mégsem ez volt a valódi oka, hogy ma este ide vezették lábai, épp úgy, ahogy az előző hétvégéken sem. Egyetlen egy dolog, vagy jobban mondva egyetlen egy személy tehet a szórakozóhely gyakori látogatásáról, aki Gulf sajnálatára a létezéséről sem tud.

Gulf nem rajongott az alternatív zenéért, sem a nyüzsgő helyekért, ahol szinte meg sem tud moccanni az ember, mert akkora a tömeg.

Most mégis itt ül, s egy pohár ital társaságában élvezi a zenét. Nem szándékozik lerészegedni, minden egyes pillanatra emlékezni akar, ahányszor megpillantja az éppen játszó banda helyes dobosát.

A zenekar még nemrég alakult meg, mondhatni ebben a bárban "debütáltak". Elsősorban feldolgozásokat játszottak, de egy-két saját szerzeménnyel is megörvendeztették a közönséget.

Gulf magától a büdös életbe be se lépett volna egy ilyen helyre, ha Mild, Gulf legjobb barátja magával nem rángatja az egyik szombaton. Pozitívan csalódott a szórakozóhelyben, nem gondolta, hogy ennyire jól érzi majd magát.

Az első estén vetett szemet a dobosra, aki olyan beleéléssel, szenvedéllyel ütötte a dobokat egész éjszaka, hogy teljesen elvarázsolta Gulf-t. Nem törődött azzal, hogy legjobb barátja mit művelt holt részegen, csak is az ismeretlen férfira tudott koncentrálni, aki az énekessel együtt énekelte a szöveget.

Azóta az este óta szinte törzsvendégnek számított a bárban. Gulf minden hétvégén egyedül üldögélt a megszokott helyén, és csorgatta a nyálát Mew-ra. Csak annyit tudott róla a fiú: a nevét, és hogy rajonganak érte a nők.

A lányok többsége a fellépések után megrohamozták őt, hogy képet készíthessenek vele, próbálva felhívni magukra a figyelmet, a bátrabbak ki is kezdenek vele.  Gulf nem tudott ilyen talpraesett lenni.

Milddel, és a haverjaival szemben be nem állt a szája, de ha idegenekről, vagy éppenséggel Mew-ról van szó, elviszi a cica a nyelvét. Így csak a távolból figyelés maradt Gulfnak,  ő beéri ennyivel is, egyenlőre...

A férfi egy félisten volt, mindenki az ágyában akarná tudni. Világos bőre, gyönyörű nagy szemei, és szépen ívelt orra ámulatba ejtene bárkit, a testéről nem is beszélve, minden egyes négyzetcentimétere maga a csoda.

– Csukd be a szád, szépfiú – szólította meg Gulfot a pultos lány, majd elé rakott egy újabb pohár italt.

– Miről beszélsz P’? – pirult el a fiú, tudta, hogy lebukott.                                          

– P'Mew mindenkire hatással van, ne szégyeld, ha bejön – kuncogta a pultos. Ennyire átlátnak rajta?

– És van barátnője?  – már úgy is rájött az igazságra, nincs mit veszítenie, ha rákérdez.

– Úgy tudom, nincs. Sok sikert – kacsintott rá a fekete, hosszú hajú lány, mint aki tud valamit, majd folytatta a kiszolgálást.

Gulf bele kortyolt az italába, majd újra a színpad felé fordult. A közönség tombolt, kitakarva Gulf elől az éjszaka fénypontját.

A zenekar egy The 1975 dalt játszott, amit csak is Mew miatt ismert, és szeretett meg a fiú. Előtte nem is hallott az alternatív zenét játszó bandáról, de azóta rendszeresen hallgatja őket szabadidejében.

A dal elhalkult, tapsvihar, és ujjongás váltotta fel a zenekart. Mára vége volt a fellépésüknek, így átadták másoknak a terepet, hogy ők is hadd bontogassák a szárnyaikat.

Gulf már épp fizetni akart, és távozni a bárból, az ő csodája mára végzett, nem akarja végignézni, ahogy fogdossák a rajongói, mikor valaki leült mellé.

– Szia, látom magányos vagy, csatlakozhatok? – vigyorgott rá a részeg srác.

– Jobb, ha te is hazamész, neked már nem kell több pia – állt volna fel Gulf, ha az idegen nem ragadja meg a karját, és húzza vissza a székre.

– Hová rohansz?  Eddig olyan szépen megültél azon a formás fenekeden. Figyeltelek, egész este – suttogta a fülébe, amitől Gulfnak hányingere lett. Egy ilyen rohadék ne akarjon tőle semmit. Ellökte magától a zaklatót, aki csak kacagni kezdett.

– Ne légy félénk, csak meg akarlak kóstolni – húzta perverz mosolyra a száját, s mielőtt tehetett volna valamit Gulffal, valaki megragadta a vállánál fogva, amelytől felszisszent.

 – Nem akar tőled semmit, most már léphetsz – a megmentő mély hangja agresszív, tekintélyt parancsoló volt. Gulf csak az idegen vállán nyugvó kezet nézte. A hüvelykujján az ezüst karika, az erek a kézfején, ahogy kidudorodnak a bőre alatt, ezer közül is felismerné ezt a kezet.

Lassan felvezette tekintetét a megmentője arcára, nem kellett csalódnia, tényleg Mew férfias, nagy kezei voltak.

A részeg srác értve a szóból távozott, belátta, hogy Mew ellen nincs esélye.

– Jól vagy? Nem bántott? – ült le a távozó személy helyére, majd Gulf arcát kezdte tanulmányozni.

– J..jól vagyok. Nem csinált semmit – dadogott zavarában a fiú. A csillaga vele szemben ült, és aggódott érte, ennél nem lehetne boldogabb.

– Ennek örülök. Még be sem mutatkoztam, Mew vagyok – mosolygott az idősebb. Ettől a mosolytól Gulf olvadásnak indult, ez már illegális.

– Én pedig Gulf. Köszönöm, hogy segítettél, P’ – köszönte meg az előző tettét az ében hajú.

Mew nem látott még aranyosabb, és ártatlanabb pasit Gulfnál. Nem csoda, hogy már hetekkel ezelőtt is legeltette rajta a szemeit. Tudta jól, hogy milyen hatással volt rá, az arcára volt írva minden érzelme a fiatalabbnak.

Sokan rajongtak érte, de egyikük tekintete sem perzselte fel úgy a vérét, mint ahogy Gulf nézése, az maga volt a vágy.

Már hamarabb meg akarta szólítani, de mire sikerült kiszabadulnia a közönség karmaiból, a fiú addigra felszívódott. Most nem hagyja elmenekülni, ma magáévá teszi a gyönyörű férfit.

Mew kisimított egy kósza tincset Gulf szeméből, hogy végre a szemeibe tudjon nézni, mert Gulf látványosan kerülte a tekintetét.

„Milyen szende kis áldozat.” Gondolta magában Mew, ravasz mosolyát visszafojtva.

Az oly áhított kéz végig szántott Gulf tincsein, melytől halk nyögés hagyta el az ajkait, amit a hangos zene miatt nem vett észre senki,

Éhezett a folytatásra, hogy ne csak a fejbőrén érezze a hosszú ujjak érintéseit, hanem bejárják az egész testét, ahová eddig nem engedett senkit.

Nem is sejtette, hogy ez hamarabb be is következik, mint hinné.

Ma éjszaka önként belesétált P’Mew csapdájába. 

Talking to the moon (Jackheon ff.) - 2. Fejezet

Jooheon

– Ma te vagy a felelős az fiatalabbakért – adta az utasítást falkánk alfája.

– Már mondtam, nem érzem magam olyan formában, hogy ügyeljek rájuk – jelentettem ki.

– Megtagadod a parancsom? Tudod nem szeretek a rangommal kérkedni, de ezt a feladatot neked kell ellátnod – erősködött.

– Félek, hogy elbukok, nem fizikálisan vannak problémáim, inkább lelkileg vagyok kimerülve. Mi lesz, ha én is elvesztem a fejem, ki állítja meg őket? – aggódva pillantottam rá.  Ő is tudhatná, nem vagyok mostanában a toppon.

– Túl sokat aggódsz, most pont ez kell neked, egy kis elterelés.  Nálad jobb farkasra nem is bízhatnám őket, csak légy újra olyan magabiztos, mint kölyökkorodban – paskolta meg vállam.

– Könnyű ezt mondani – morogtam az orrom alatt.

– Nincs választásod, Jooheon.  A parancs az parancs, képes vagy mindenre, ha nagyon akarod.  Ne okozz csalódást – mosolygott rám biztatásul.

– Jól van, megcsinálom, amire kérsz, de ha nem úgy sül el, ahogy eltervezted, nem róhatod fel nekem – húztam én is mosolyra szám.

– Ez a beszéd. Inkább mesélj, hogy érzed magad – célzott a bennem dúló feszültség okára.

– Még mindig reménytelen, semmi változás. Keresem Őt – tudtam volna le pár szóval, de ez neki nem volt elég.

– Ennyivel nem úszod meg. Ez egy fontos dolog, egy életre választod, ne zárkózz el mindenki elől, így sohasem találsz rá – oktatott ki, mint minden lelkizős beszélgetésnél.

– Igazad van, de már a velem egykorúak többsége megtalálta a társát a falkában, én egyedül maradok Hyung – mondtam szemeibe se nézve.

– Ha így állsz hozzá, lehet így lesz – gondolkodott hangosan.

– Köszönöm, hogy őszinte vagy – mondtam ironikusan.

Igaza van Yongguknak, egy szemnyi érdeklődést nem mutatok a falkán belül senki iránt sem. Kavartam már lányokkal, de egyik sem jutott el addig, hogy bevésődjenek.

– Ne búslakodj, még fiatal vagy, és amúgy sincs korhoz kötve, lehetséges, hogy még évekbe telik.

– De én már nem bírom egyedül, éhezek valaki szeretetére, ragaszkodására, hogy csak az enyém legyen – vallottam be.

– Tudom, hogyan érzel, én is átéltem ugyanezt, még mielőtt bevésődött nekem Himchan. Sokáig hajtottam utána, mire sikerrel jártam – nosztalgiázott mosolyogva, mint egy bolond.

– Köszönöm, hogy meghallgattál, sokat segítettél – álltam volna fel, de karom után kapott.

– Ha nem érzed jól magad, vidd magaddal Changkyunt, úgy én is nyugodtabb lennék. – bólintottam, majd elhagytam a szobát. 

Nem sokáig maradt egyedül az alfa, hisz amint kiléptem a szobából, már élvezte párja társaságát.

Yongguk szerencsésnek vallhatja magát, ő megtalálta a másik felét. Az alfa sokunk példaképe, az idősebbek mégis ellene vannak.

A bevésődés fajunk alapvető tulajdonsága, amit lehetetlen szavakba önteni, mit is foglal teljesen magába. Ez farkastól függő, mikor, ki, milyen nemű, és korú, lényegtelen, ösztönből jön, nem tudjuk irányítani farkasunk.

Sokan úgy definiálják, hogy első látásra szerelem, van, akinek ez be is válik, de az ellenkezője is előfordulhat, több évnyi ismeretség után vésődik be a másiknak. A legrosszabb eset, ha pár nélkül maradsz, ettől tartok én is, abba belepusztulnék.

A bevésődés nem elsősorban a testiségen alapszik, inkább lelki eredetű. Például egy gyerek, és egy felnőtt, vagy két barát között, csak ragaszkodás, szeretet alapú, ami az utóbbinál akár szerelemmé is válhat.

A bevésődött hozzáállásától függ, milyen kapcsolat is bontakozik ki belőle, ha barátra van szüksége, akkor az leszek, ha párra, akkor a párjává válok.

Changkyun szobájába halkan nyitottam be, általában végig alussza a délutánt, nem akarom még felébreszteni. Leültem az ágya mellé a földre, neki támasztva hátam ágya szélének, és a telefonom nyomkodom.

I.M Yongguknál él, a szülei még pár éves korában meghaltak, így árván maradt. Yongguk apja, az egykori alfa befogadta őt, és saját fiaként nevelte fel.

Yongguk néhai apja helyét elfoglalva felháborodást keltett a közösségben, a falkánk idősebbik rétege nem nézte jó szemmel, hogy férfi vésődött be neki, ezért nem tudnak utódot a világra hozni, így vége a vérvonalnak, másik indokként a fiatalságát hozták fel.

Ha nem alfa lenne, hanem béta, mint én, magasról leszarnák, kivel van együtt a falkából, de ő más tészta.

– Hmm, Jooheon, mit keresel itt? – dörzsölte szemét barátom.

– Csak szólni akartam, hogy ma velem jössz felügyelni a faházhoz – meghallva sóhajtott egy nagyot.

– Miért mindig minket fog be Guk az ilyen feladatokra?  – duzzogott.

– Ne nyafogj, már próbáltam lebeszélni, de nem ment bele.

– Egyszer nekünk is járhatna egy kis szabadság. Teliholdkor az idősebbek miért nem veszik ki a részüket, és figyelnek az újoncokra?

– Azt én is tudni szeretném.  Heechult hyungnak meg van az indok, nemsokára apa lesz, az asszonyra vigyáz, de a többiek beszállhatnának.

– Pedig bepróbálkoznék Jiminnél, teliholdkor kaphatóbb a dolgokra – vigyorodott el perverzen. 

– Ne csak a farkadra gondolj, barom.  Nála nincs esélyed, meg se próbáld – kacagtam fel.

– Már miért nem? Vonzó vagyok, bárkit megkaphatok – túlozta el.

– Te is tudod, miért nem, hagyd békén – morogtam.

– Tudom, mert ő a nagyságos Jooheonba van belezúgva – mosolyodott el, de kicsit sem volt őszinte.

– Sajnálom, többször is a tudtára adtam, hogy nem érdekel – tápászkodtam fel a kemény padlóról.

– Nem is hibáztatlak, te nem tehetsz arról, hogy nem lát bennem esélyt párjaként – ült fel az ágyban, beletúrva kócos tincseibe.

– Találsz nála jobbat, csak egy törpe kiskutyus – vigyorogtam.

– Ne mondj rá ilyet, olyan aranyos – jött zavarba.

– Hős szerelmes, ma nem szedsz fel senkit, most Felix és Donghyuck fontosabb.  Ez az első teliholdjuk, és a legveszélyesebb is.

– Úgy ismersz, hogy nem veszem komolyan a rám bízott feladatokat? Lehet nagyobb erőben lesznek mint mi,  jobban hajtja őket az ösztön – vett fel egy fekete pólót,  és egy szaggatott sötét farmert.

– Keressük meg őket, fel kell készítenünk őket a legrosszabb esetre is – léptünk ki a kicsiny szobából.

Felix a szomszédban él, ezért ő hozzá léptünk át először, majd beülve a Himchan hyungtól kölcsön kért autóba, Donghyuck házához hajtottunk.

A szülők már vártak ránk, ők nem nagyon akarták elfogadni, hogy nem ők vigyáznak ilyenkor a fiúkra, de az alfának nem mondhatnak nemet, hiába sokkalta fiatalabb náluk.

Ők ritka példája azoknak a szülőknek a falkában, akik kivennék a részüket, de Yongguk megakadályozza őket. Szentbeszédet tartottak, mi lesz, ha egy hajszála is görbül a gyereküknek, annyit mondok, nem leányálom.

Megértem őket, mégis csak az egyetlen fiúcskájukról van szó.

Kopogtunk Donghyuck ajtaján, aki rögtön be is invitált minket. Az egyik barna fotelban helyezkedtem el, míg Changkyun a másikban, a fiatalabbak az ágyon ültek.

– A legfontosabb szabály az, hogy nem támadtok emberre, világos? Nehéz irányítani a bennetek dúló farkast, de képesek vagytok rá, rengeteg akaraterő a kulcsa az egésznek – az új információra csak bólintottak.

– Nem kell félnetek, az erdő közepén leszünk, egy árva lélek sem jár arra, ha baj van, mi készenlétben leszünk – mondta Changkyun.

– És ha bántani fogunk titeket, Hyung? – nézett rám kétségbeesve Felix.

– Előfordulhat, de szívósok vagyunk, kibírjuk,  emiatt ne aggódj – vakartam tarkóm.

– Félek, Hyung – szinte suttogta Donghyuck.

– Ez természetes, de nincs miért.  Mi is átestünk rajta pár éve, itt vagyunk, és kutya bajunk sincs.

– Köszönöm, Changkyun hyung – futott az említett ölébe, és ölelte át.

Felix szomorúan figyelte mit csinál a barna hajú barátja, mintha féltékeny lenne.

A napnyugtáig elbeszéltük az időt, majd az erdőbe merészkedtünk.  A házikó nem volt óriási, de a célnak megfelelő.

Miután mindannyian bent tartózkodtunk, a zárban elfordítottam a kulcsot, és belakatoltam az ablakokat.

– Üljetek le, hozom a láncokat – utasítottam őket, közben az ágy lábánál álló ládából elővettem a nehéz tárgyakat. Changkyunnak nyújtottam az egyiket, így leláncoltuk a nemsokára bevaduló újoncokat.

– Nemsokára feljön a hold, ne gondoljatok idegesítő tényezőkre, csak is a nyugalomra – magyarázta I.M.

– Fájni fog? – szólalt fel Donghyuck, a szörnyű némaságban.

– Nem akarlak megrémiszteni, de elsőre fájdalmas.

– Most ez szexuális felvilágosítás volt, haver? – csapott kacagva vállamra barátom.

– Hogy jut ilyesmi az eszedbe egy ilyen komoly témánál?  – csaptam tarkón.

– Hyung, valami nincs rendben – sóhajtott fel Felix.

– Ne ess pánikba, nincs semmi baj – guggoltam le hozzá, majd simítottam meg szőke haját. A fájdalomtól összegörnyedt, s hangosabban vette a levegőt, verejtékezett a homloka.

– Gondolj valami szépre, amitől jobb kedved van, vagy akit szeretsz, mindegy, csak ne félj – bólintott, majd Donghyuckra pillantott, őt figyelve kapkodta a levegőt.

Ilyen nincs, hogy ő már választott, vagy csak beképzelem.

Donghyuck sincs más helyzetben, nemsokára végbemegy rajtuk a változás.  Felix karmai, agyarai előbújtak, a szeme vörösen izzott.

– Hyungh, nem bírom – nyüszített fel.

– Felix, tarts ki, erős vagy – bíztatta Changkyun, én Donghyuck mellé ültem, fejére simítva. Tudom milyen érzés, nem mondanám a kedvenc emlékemnek az első teliholdam.

– Jooheon hyung, kérlek vigyázz Felixre, én el leszek, neki nagyobb szüksége van rád – morgott fel a fájdalomtól.

– Ott van mellette I.M, rád is ügyelnem kell, anyud kinyírna, ha nem lennék itt veled – vicceltem el a végét, amit csak megmosolygott. 

Már az ő szeme is vörösben csillogott. Felix vicsorgott, majd egy nagyobb hördülést követően elszakította az erős láncokat, amire nem biztos, hogy én is képes vagyok jelenleg.

Már teljes farkas valójában állt előttem, majd nekem támadt. Tisztában vagyok vele, ilyenkor nincs magánál az ember, ha lehet így mondani, a farkas irányít minket, míg le nem győzzük a magunkban rejlő fenevadat.

– Jooheon, jól vagy? – kiabált Changkyun.

– Persze, épp teázgatunk Felixel, inkább készülj, Haechan is lesben áll – fordítottam fejem az említett felé.

Jól sejtettem már a lánc nincs rajta.

Felix jó erőben van, kénytelen leszek én is alakot váltani, puszta kézzel nem sokáig bírom kordában tartani.

A vöröses barna farkas sem hagyott minket békében, Changkyun a földön találta magát, felette a nagyra nőtt állat. Morgott, csorgott a nyála, mintha veszett lenne.

Changkyun szívós, de meddig bír el Haechan harapásaival, karmolásával?

Mintha valami ismeretlen erő vette volna át rajtuk az irányítást, lemászva rólunk, kitörve az ajtót loholtak ki az erdőbe.

– Huh, kibaszott erősek, ezeket akarta egyedül rám bízni Yongguk? – tápászkodtam fel a földről.

– Ideje utánuk indulni – kezdett el vetkőzni.

– Várj, ha ember van a közelben, tudod a dolgod, bár ki olyan hülye, hogy ilyenkor erre járkál? – nevettem keservesen.

– Igen, Yongguk többször is említette már – szabadult meg alsójától is. 

Követtem példáját, így már ruhaszaggatás nélkül válhattunk farkassá. Később még szükség lesz a ruhákra, ha újra emberek leszünk.

Eszeveszett gyorsasággal követtük őket, hála érzékeny szaglásunknak. Így is nagy előnyben vannak, igyekeznünk kell.

A fák lombjai között beszűrődő holdfényen kívül mindent a sötétség uralt. Orromat megcsapta valami finom illat, akár egy parfüm, nem az a női gyümölcsös aroma, annál sokkal erőteljesebb, férfiasabb.

Egy ember.

Felix és Donghyuck felé közelednek, ha egy pillanatot is kések, lehet nem éli meg a másnapot.

Chankyunnak jelzek, én megyek előre, ő maradjon a hátul, az ő feladata mostantól gondoskodni róluk, én majd az emberről.

Levetve bundám újra két lábon haladtam tovább, nem akarom még jobban megijeszteni.

Yongguk parancsára, ha teliholdkor ember merészkedik a fák közé, kötelesek vagyunk visszaváltozni, és minél hamarabb kimenekíteni az erdőből az illetőt, a vadabb példányok elől, még ha gyanússá válunk is.

Nem figyelve lábam elé léptem rá egy kemény tárgyra, amit felkapva néztem, mire is bukkantam.  Egy zseblámpa, ez jól jöhet, már ha működik is egyáltalán.

Nem messze található egy táborhely szerűség, ahol legutóbb gyilkosság történt, amit egy másik falka művelt. Azóta nem járt egy ember sem az erdőben, de egy idióta még is akadt.

Kipróbálva a lámpát, ami működött, indultam el a szag után.  A lámpa nem miattam kell, jól látok az erdőben, ez a srácnak lesz.

Amire odaérek, a fiú a földön ül rettegve, míg a farkasok előtte hörögve, nyáladzva esnének neki, ha nem kiáltom el magam.

– Takarodjatok, míg szépen mondom – üvöltöttem.

Értették parancsom, amin meglepődtem, sohasem engedelmeskedett nekem még senki. Most már Changkyunon múlik minden, legalább is addig, amíg ki nem rángatom az erdőből a fekete hajút.

Felé tartottam fényforrásom, ő hunyorítva figyelt rám. A telefonját szorongatta kezében, ami felnyitódott, látszott rajta meg van lepődve, de csak sóhajtott egy nagyot.

Bekapcsolta újra a zseblámpát, hogy szemügyre vegyen.

Árgus szemekkel nézett végig teljes meztelen valómon. Nem szégyenlősködtem, nincs értelme, magyarázatot úgy sem adok, nem mellesleg, neki is az van a lába között, mint nekem.

Fekete haja kócos volt, kiskutya szemei feketén csillogtak, egy igazán szép férfi ült a mocskos földön.

Eddig is feltűnt finom illata, de közelről teljesen elbűvölt.  Zavartan bámult, szíve dobbanását a nagy csendnek köszönhetően tisztán hallom.

Az én szívem sem volt lassú, megmagyarázhatatlan érzések járnak körül, mintha megtaláltam volna azt, ami hiányzott eddig az életemből.

Boldog vagyok, pedig azt sem tudom ki ő, csak egy egyszerű ember, mégis értetlen arckifejezése is melengeti a lelkem.

Megtaláltam.

Felé nyújtottam kezem, amit el is fogadott, így segítettem fel a földről.

Kezét el nem engedve húztam magam után, egy szót sem hallatva. Érzem, ahogy remeg, nekem meg sem kottyan a hűvösebb idő, de ő ruhában is fázik.

Már lyukat üt a tarkómra, annyira bámul, de jól esik, hogy érdeklődik, ki is lehetek, miért mentettem meg.

– Hol laksz? – csengett kérdésem a némaságban.

– Tessék? – kérdezett vissza, nagyon gondolkozhatott valamin.

– Azt kérdeztem, hol laksz?  Hazakísérlek.

– Az erdő szélén – köszörülte meg torkát.

Bárcsak sosem érnénk ki az erdőből, végre egyszer felszabadult vagyok, megszűnt minden problémám.

Imáim nem hallgatták meg, pár perc séta után kiértünk a fák közül.

– Köszönöm, hogy segítettél – nézett szemeimbe.

– Igazán nincs mit – erőt véve magamon elengedtem. A többiek számítanak rám, bár Changkyun vonyítását hallva, megnyugodtam, ez a jelzés, hogy visszatértek a helyükre, gondolom győzött az akaratuk.

Nem akarom itt hagyni, még csak most találtam rá, de már ragaszkodom hozzá.

A falka nem fog repesni az örömtől, hogy ember, már nem tudok mit tenni, bevésődött nekem.

Amint elindultam kezem után kapott, amit nemrég engedett el.

– Várj, hogy hívnak?  Miért mész oda vissza? Nem fázol? Gyere velem, adok ruhát – hadarta el a kérdéseit angolul, pedig eddig koraiul válaszolt vissza nekem, valószínűleg nem beszéli még tökéletesen a koreai nyelvet. Válaszul csak megráztam a fejem.

– Hogy engedhetlek vissza meztelenül? Meg fogsz fázni – erősködött.

Nem gyengülhetek el attól, hogy valaki aggódik miattam, még ha erre vágytam is.  Fordultam el tőle, de visszarántott maga felé, és terítette hátamra pulcsiját.

Még utoljára végig tanulmányoztam minden apró részletét gyönyörű arcának, amitől zavarba jött.

– Jooheon – válaszoltam kérdésére, majd lefejtettem ujjait vállamról, és nagy nehezen ott hagytam a házuk bejáratánál. Azt sem tudtam, hogy új lakók érkeztek abba a rég üresen álló házba.

– Jooheon – hallottam suttogását.

Még bámult utánam pár percig, majd bement a hidegről.

A rám terített pulcsinak kábító illata volt, az új kedvenc illatom. Orromhoz véve szagoltam bele, majd összehajtottam a textilt.

Farkasként gyorsabban haladok, mint emberként, de nem akarom hátra hagyni a tőle kapott ruhát, túl fontos ahhoz.

Már nincs veszély,  ilyenkorra már meg kellett nyugodniuk, vészjelző vonyítást sem hallok, vért sem érzek.

Fehér bundám visszavéve, a számba fogva a fekete pulóvert, indultam útnak.

Még a neved sem tudom, mégis a függőddé tettél. Várj rám kérlek, mert nem most találkoztunk utoljára,  megígérem.